speak no evil

Tegnap 2 lefagyás után úgy döntöttem, hogy a 9.10-es Ubuntunak mennie kell, és “egyszer élünk” alapon feltoltam a 10.04-et. Annyit már tanultam, hogy a dist-upgrade-et Debianra találták ki, Ubuntunál inkább a clean install a tuti (/home-ot megtartva persze, de alkalmazásbeállításokat már törölve), és alig futottam (eddig) problémába:

• A RaLink wifizsuga nem működik out-of-the-box (illetve még jobb: működik, de csak TKIP titkosítással, AES-sel nem), erre itt van a megoldás, semmi extra, csak fordítani kell egy rt2x00 drivert. (Persze ha ezt anyámnak kéne elmagyarázni telefonban…)
• A képernyővillogási probléma, ami a teljes 9.10 lifecycle alatt megkeserítette a logint, érdekes módon eltűnt. Ez azért vicces, mert nyakra-főre hangoztatta mindenki, hogy ez bizony hardware probléma, és az Ubuntu működik helyesen. Biztos így is van, de úgy tűnik, mégiscsak sikerült találni egy workaroundod, eh?
• A Compiz valamiért nem működik. Ha bekapcsolom megy, de kb. 5 perc után elhal és visszaáll az alap csokker effektekre. Annyira nem zavar ez most, de azért jó lenne (lesz) majd meghakkolni.

És persze felszaladtak a musthave alkalmazások: a Medibuntu cuccok, a Droid fontok, a Chromium, a Flash, és persze a Pidgin, amit igazságtalanul száműztek ebből a verzióból.

Update: Közben meggyógyult a Compiz: valami fura okból kifolyólag a Netbook remixből a jelek szerint kimaradt a compiz csomag — meg nem mondom miért, a 3D-s ablakváltások pont ilyen kis képernyőn jönnek nagyon jól, és 1024×600-on egy Intel VGA is simán elkarcol a 3D-effektekkel. Nekem nem probléma, mert 5 perc alatt megoldom, de megint a tudatlanabb netbookfelhaszálókat szopatják meg ezzel, pontosabban kizárják a Compiz élményből.

Előrebocsátom, hogy 2 gépből 1-en gond nélkül frissült az Ubuntu Jerky Jizz-ről Kaotic Kooch-ra. A Wind viszont úgyjárt, ami végül egy Netbook Remix installba torkollt — ami szintén nem működik rendesen. (“Rendesen”, meaning out of the box, dirt hackek és workaroundok nélkül. És természetesen “egyelőre”, mert gondolom, hogy azért így release után majd’ 1 hónappal azért csak kijavítják már.)

Az alábbi bugreport összefoglalja a frusztrációt: nem működik -> leszarják -> többen szólnak, hogy nem működik -> leszarják, de be is szólnak, hogy miért reportolják ennyien -> kiadnak egy fixet -> ami nem működik -> de azért a ticketet lezárják -> stb. (Legyünk igazságosak: látszik a nyílt fejlesztési modell előnye is: a kommentek között szép számmal vannak workaround megoldások, az is lehet, hogy valaki márbeposztolta a végleges megoldást a nem-a-helyzet-magaslatán-levő fejlesztő helyett. Bazaar people, you rock!)

What happens :

Brightness changing seems broken on my MSI wind U 100.

First in GDM it starts flashing for a good 30 seconds and then the same problem happened when the Gnome session begins.

Whenever I try to manually change the brightness a bit too fast (using the sliders or the keyboard) it start flashing again.

Megjegyzem maga a hiba is röhejes. Régen legalább rendes hibák voltak: kernel panic, vagy szimplán nem működött a billentyűzet, öszeszakadt a nyelvi támogatás, ilyesmi. De hogy villog a képernyő? LOL, ez 2009. Csak persze félek, hogy nem tesz jót a háttérfényforrásnak (háttérfény-forrás? háttér-fényforrás?) ez a villogtatás.

A Netbook Remix, és a Karmic a fentiektől eltekintve egyébként tetszik: valamivel jobb lett az out-of-the-box power management (netbooknál ez fontos), és bírom ezt a Netbook Launchert, konkrétan le is csökkentettem a desktopjaim számát 6-ról 4-re, mert a ‘Launcher kb. kivált 2 desktopot.

Update: Időközben észrevettem, hogy se a webkamera, se az USB nem működik a gépen. A webcam még hagyján (bár most pl. azt se tudom megnézni, hogy fogyasztja-e az akksit vagy nem), de az USB sem, COME ON. Ez lenne egy stabil Ubuntu release? A post hivatalosan megkapta a “seggszag” taget is.

A mai HHK keretén belül 3+1 csomagot ajánlok jókedvvel, bőséggel.

1. Back In Time

A Back In Time a burzsoázia számára a MacOS-ből ismert Time Machine funkcionalitását valósítja meg szabad összetevőkből (rsync, diff), több-kevesebb sikerrel. A lényeg ugyebár az volna, hogy a rendszeredről (te adod meg, hogy mely könyvtárakról) bizonyos időközönként (szintén te adod meg) készít egy snapshotot, ami a teljes akkori tartalmat tükrözi. A trükk az, hogy ezt helytakarékosan teszi: csak azokat a fileokat menti le, amik változtak az előző snapshothoz képest, a többit pedig hardlinkeli. Így ha egy file-t adott snapshot után kitörölsz a könyvtárstruktúrából, a hardlink miatt a link count csak csökken eggyel, de nem lesz 0 (ami, ugye, a törlést jelentené). Képletesen szólva “az adott snapshotban levő file lesz a file maga“, bár ez ebben a formában a hardlink elv leegyszerűsítése. Mindenesetre a snapshotban mindig pontosan az adott dátum tartalma van minimális helyfelhasználással, és ez ötletes. Mindehhez kapsz egy GTK-s, vagy KDE-s felületet, ahol a schedule-t tudod bütykölni.

A program telepítése kb. 0 hozzáértést igényel, a GetDeb-ről direkt módon telepíthető.

(Jegyezzük meg továbbá, hogy létezik két másik szabad Time Machine klón is: a Flyback és a TimeVault. Ezeket nem próbáltam és lehet hogy jobbak, mint a Back In Time, az egyszerűség-funkció aránya miatt nekem mégis ez jött be első látásra.)

2. wxCam

Szintén egykattintásos GetDeb-telepítés, a wxCam a minimál házi DiggNation alkalmazás, exhibicionistáknak. Standard Video4Linux (v1 és v2 is, vagyis gyakorlatilag bármilyen webcammel) bemenetről rögzíthetsz “uncompressed” formátumot (gondolom MJPEG), és xvid-et, ez utóbbit hanggal (a bemenet a jolly joker /dev/dsp-re defaultol, de persze arra változtatod, amire akarod), ha úri kedved úgy tartja, még primitívebb effekteket is rátolhatsz. Mindezt persze mencoderrel is megcsinálja a geek, ha nagyon kell — a hozzáadott érték mindössze annyi, hogy felvétel közben ablakban látod, hogy kilóg-e a fejed a képből vagy nem. (Meg persze a grafikus Preferences ablak.)

lipilee meets his edges

3. Mouseemu

A netbook-felhasználók nagy részének bánata (MSI Wind userként nekem is), hogy méret- és ármegfontolások miatt a netbookgyártók egy része nem Synaptics, hanem Sentelic touchpaddel szereli a gépeket. A probléma röviden az, hogy a Synaptics szabadalmaztatta a “touchpad jobb oldalán scrollozás” ötletét, a Sentelic pedig nem vette meg a licenszet — touchpad jobb oldalán scrollozás tehát nincs, csak egy tulajdonképpen béna helyettesítő megoldás, amit az ember inkább kerül, mint használ.

A megoldás a mouseemu, ami pofonegyszerű és jól használható workaroundot nyújt a problémára.

Mivel az Ubuntu része, a telepítéshez elég egy

aptitude install mouseemu

…ami után a /etc/defaults/mouseemu konfig fileban, minimális hakkervénával szerkeszthető, hogy hogy viselkedjen a touchpad. Nálam pl. ezek vannak beállítva:

MID_CLICK="-middle 125 272" # Left Apple Key (LEFTMETA) + click
SCROLL="-scroll 56" # Alt key

Vagyis: a középső gomb funkcionalitás (beillesztés, ugye) “Windows-gomb”+katt, a scrollozás pedig ALT+tapipad — mindkettő könnyű és hasznos. (A multitouch-ról majd legközelebb.) Maga a konfig file szerenécsre tartalmaz egy pár értelmes defaultot, és elirányít a további információkhoz (amire egyébként nekem a fenti két funkcióhoz nem volt szükségem).

(Bár, jut eszembe, tulajdonképpen multitouch ez: egyik ujjal érintjük az ALT-ot, másikkal a touchpadet…)

+1. A vgcfgbackup+vgcfgrestore páros

Rendszergazda úrak hajhullását nagymértékben gátolhatja ez a két kis program. Amikor azt hiszed, hogy a LVM containerednek ennyi volt, mert valami obskúrus okból egyszerre két RAID-tömb (tehát 4 fizikai eszköz), és ezáltal 2 PV tűnt el a rendszerből (“pv with index X was not found when discovering container Y”, és I/O Buffer errorok minden mennyiségben), érdemes bepróbálkozni, mert képes és felismeri a régi container tartalmát és be is nyalja azt újfent. Az azért nem mindegy, hogy 5 másodperc alatt állítasz vissza 1 TB-nyi adatot, vagy…

Hogyan tegyük faszányosan pattanóssá a Compizt MSI Wind-en?

Illete valaki kommentekben magyarázza el pleeze, hogy miért működik (ha működik) ez a megoldás.

Az “új meló, új gép” elv szerint tegnap beruháztam egy netbookba: hosszas netes kutatás után az MSI Wind mellett döntöttem, 10″-os kijelzővel, 1600 MHz-es Atom procival (N270), 2 GB RAM-mal, 160 GB vincsivel, és persze bluetooth, wifi, SD slot (persze ez a persze nem annyira persze: a többi versenyőnél elvétve akad ilyen felszereltség, valami alapvető dolog mindig hiányzik).

Annak ellenére, hogy régebben gyepáltam az ötletet (mert ki a francnak kell egy ilyen kicsi gép), második gépnek (nem a háztartásban — a táskában) tökéletes: kicsi, elég ideig bírja, full size keyboardja van, és amikor itthon vagyok és úgy tartja úri kedvem, akkor ráköthetek monitort, nagy billentyűzetet, egeret. Nem utolsósorban bár az 1600 MHz-es Atom proci a tesztek szerint nem egy fittipaldi, a “nagy” notebookom 1500 MHz-es Celeronjánál gyorsabb. A tanulság: minden relatív.

Az Ubuntu Intrepid telepítés nem volt komplikációk nélküli, de bonyolult sem:

1. Mivel CD nincs az eszközben, SD kártyáról kellett telepíteni, ebben az UNetbootin nevű csomag segített.
2. A wifi zsuga (RaLink RT2860, a lspci kimenet szerint RaLink device 0781) drivere nincs benne az alaptelepítésben, ezért egyrészt kábelről kell telepíteni, másrészt ez a tutorial tökéletesen leírja lépésről lépésre, hogy hogy lesz wifi driver. (Egyébként úgy fest, hogy ez a MsiWind.net és a hozzá tartozó fórumok elég erős közösség, ami szintén nem hátrány.)
3. Természetesen a Bluetooth stacket lecseréltem BlueMan-ra.
4. A touchpad esetében az MSI eltért az ipari de facto szabvány Synaptics-tól. Ez azzal jár, hogy máshogy működik a tapipad scrollozás — ez lehet, hogy egy idő után fog annyira idegesíteni, hogy nekiállok utánatúrni a megoldásnak, egyelőre tulajdonképpen mindegy: szinte mindent billentyűzetről vezérlek, illetve extenzíven kihasználom a Compizban levő vezérlési lehetőségeket, scrollozásra nem sok szükségem van.

Szóval a telepítés többnyire problémamentes volt: webcam out of the box működik, a CPU scaling fogalmával még ismerkedem (mindenesetre beállítottam “Powersave” üzemmódba), a billentyűzet méreteivel meg vagyok elégedve. A fontos adatokat pikk-pakk szinkronizáltam az rsync-es megoldásommal, és lassacskán az útizenéimet is fogom — ki kell még alakítani, hogy a régi laptopnak milyen szerepe legyen a háztartásban. (Pl. tegyek rá egy media center alkalmazást?)

Ja: a gép a keresztségben a “shu” nevet kapta. Shu az egyiptomi istenségek között a levegő, a szél, és hasonló dolgok key account managere volt.