Bringások, vigyázat, csúszós utak!

Én pl. most a seggszagú villamossal vagyok kénytelen rakni. Mondhatnám, hogy az „útviszonyoknak nem megfelelõ sebességgel” mentem, mert végülis errõl van szó: a bringautak (esetünkben a Vérmezõn) új, sima aszfalt burkolata vizesen egyáltalán nem alkalmas arra, hogy közlekedjenek rajta, legalábbis semmivel se alkalmasabb, mint mondjuk egy vajjal kikent tepsi. Ha teheted, ne menj rajta, inkább mellette vagy az autók között, vagy ha mégis a bringautat választod, akkor lépésben. Én a magam részérõl az autók között hajtást fogom választani, amint újra menetképes lesz az eszköz – ezt az esést sajnos megsínylette.
Pedig egyáltalán nem mentem gyorsan, laptop a háton, ilyenkor óvatos az ember, az eset meg tiszta sor volt: kis kanyar mintegy 30 méterre az otthonomtól, elsõ kicsúszik, én földre, laptopvédõ testtartás. Nyugi anyám: nem fáj, nem vérzik.
A vicc az, hogy még a rendes aszfalt szakaszon fékpróbáztam is, belõttem mennyire csúszik, de ez a curlingpàlya…