A tegnapi nap híre, hogy az első (még tavalyi) sikertelen nekifutás után az ISO elfogadta az OOXML-t (rengeteg helyen cikkeztek róla), mint szabványt. A folyamat, amúgy jó Microsoftosan, megkérdőjelezhető és piszkos volt (hivatalos kifogások a folyamat tisztaságával kapcsolatban Norvégiában, Angliában, szabálytalanságok Ausztráliában, a Fülöp-szigeteken, Németországban, Horvátrszágban és itthon, egyértelmű bunda Franciaországban, és még sokan mások) mint ahogy maga az OOXML formátum is az. Nem először látjuk a Microsoftot iskolai bully-ként átverni az akaratát gyakorlatilag bármilyen testületen, és bár a közelmúltban mintha alábbhagytak volna az ilyen irányú sikerei (gondoljunk a többszöri durva bírságolásra, amit a keménytökű EU versenybírósága rótt ki rá), az ISO szervezete-szervezettsége túl gyengének bizonyult, hogy kivédjen egy ilyen agresszív rohamot.
Gazdagabbak lettünk tehát egy újabb ISO szabvánnyal rendelkező dokumentumformátummal, ami rosszul dokumentált, rosszul implementált és alapvetően szar. Gazdagabbak lettünk a tudással, hogy a MS még mindig visszaél a helyzetével, ha úgy hozza az érdek, és azt is megtudtuk, hogy az ISO egy erőtlen, puha szervezet — sokan az ISO eljelentéktelenedésének tekintik ezt a mostani eredményt. (És igen, aki olvassa a híreket, elgondolkodik, hogy vajon a többi ISO szabványt is így hozták létre?)
Egyéb hírekben Horvátország hivatalos dokumentumformátumává emelte az ODF-et.
Az ISO-s dolgok 99%-a úgy baromság/bunda/szar, ahogy van. A legjobb, hogy a doksikhoz sokszor csak pénzért lehet hozzájutni. Nevetséges.