Még nem alakult ki a nézetrendszerem azzal kapcsolatban, hogy akarok-e én majd szavazni, ha eljön az idő. Az, hogy a hágai magyar nagykövetséget konkrétan egy konténerbe száműzték ahol a teljes ügyféltér kb. 6 m², némileg a „nem” felé billenti a mérleget. Az, hogy legalább nem hétközben kell lebumlizni, amikor kétszer annyi a menetidő a forgalom miatt, a „végülis miért ne” felé. Az, hogy „mit pofázok bele, nem is élek Magyarországon”, némileg ellene szól. Az, hogy a magyarországi beruházások jelentős része EU forrásból van, vagyis kis demagógiával az én pénzemből, mellette. És az is, hogy valamelyest hiszek abban, hogy a külföldre szakadt, jól informált emigráns réteg igenis szóljon bele a magyar belügyekbe — hátha (és ezt nem kis szkepticizmussal mondom) sikerül Európa felé kormányozni kicsit az országot.
És aztán ott van az ilyen kommunikáció, itt most épp választási névjegyzék témában:
Wait what? Várj, még nincs vége!
Oké.