Versailles tok szar. Nagy hodaly, de a harom emberen kivul, aki lakott benne, tenyleg nincs sok hasznosithato hely. Az orgiak valoszinuleg rendben voltak a szobakban meg a kertben, de ennyi, es ez azert eleg sovany. Sasa panaszkodik itt mellettem, hogy nem irok meg mindent rola, ezt torlesztendo elmondanam, hogy egy kb. 185 cm magas fiatalemberrol beszelunk, hosszu hajjal, borostaval, piros polar – vilagos nadrag – deszkascipo kombinacioban, akar bolcsesznek is nezhetnenk, de nem: o kozjegyzo.
Szerző: Gergo Lippai
Parizs, a pollenek varosa. Sajnos.
Azert annak az illetonek szivesen letepnem a kormeit es kitepnem a szivet, aki az allergia intezmenyet kitalalta. Hogy Isten volt az? Bring him on.
Megvolt a Notre Dame, a Champs Elysees, meg fel parizs.
Parizs, az illatok varosa.
Igen. Mesz az utcan itt, es nem (pozitiv vagyok, ezt kicenzurazom), szoval az illat, amit erzel az utcan, az etel illata. Nehez megallni, hogy egesz nap egyel. A kis etterem a Rue de Babylonon, a torzsvendegeivel (mindegyiknek kulon kendo!), a kepeslapjaival, a tokeletesen omlos steakjevel, a finom boraival – szamomra, azt hiszem, ez Parizs, ez az, amiert – most mar kimondom – szivesen elnek itt. (Sidenote: beszelnek angolul. Hajlandoak beszelni angolul!) I love this place.