Hollandia

Bementünk a bankba, és kicsit több, mint feleakkora hitelt kértünk, amekkorát a banki biorobot szerint a fizetési szintemmel megítélnek. Eléggé nyert ügynek tűnt tehát a dolog, úgyhogy gondolhatjátok milyen wtf fejet vágtam, amikor megjött a válasz, hogy

A hivatalos magyarázat szerint

Uit uw gegevens blijkt dat u op dit moment niet voldoende financiële ruimte heeft, waardoor het niet verantwoord is om een lening af te sluiten.

Aztán jobban megértettem az érvelést, amikor felhívtam őket, és elmagyarázták, hogy egyszerűen annyiról van szó, hogy expat vagyok, fix szerződéssel, következésképpen akármennyit kereshetnék most, nem fognak nekem hitelt megítélni — azért ez vicces, bár kétségtelenül legalább egy érthetőbb logika.

Hiába, az expatlét sem fenékig tejfel!

IJburg egyébként a humorgombóc kereskedők hazája. Van itt

• Mad Maps térképbolt,
• Helly’s Kitchen kajálda,
• Tamasushi sushi-főzde,
• Hizi Hair (szlogen: Love is in the Hair),
• IJdent,
• a kikötőben a rezidens túrahajó Sailboa névre hallgat (és való igaz: hiányzik róla a t, vagyis az árboc),
• és ma jöttem rá, hogy hollandosan a házunk aljában található CSIJ (Collective Store IJburg) nevét úgy kell ejteni, hogy (na ki emlékszik?): „Szí esz áj”

Mondom, Maksa.

Tavaly nem sikerült lefotózni, idén előre tudtam hogy jön, courtesy of Passenger Terminal Amsterdam, úgyhogy kibringáztam, lefotóztam. Ezzel kívánok boldog új évet, íme, a Queen Victoria teljes pompájában, Amszterdam belvárosában:

Nem vertem nagydobra (sőt: eszembe se jutott aznap), de december 2-án szép csöndben szülinapfordulóm volt ebben a lakásban, az első hollandiai lakásomban. (Meg persze első karácsonyunkat is megültük, igaz, kicsit betegeskedősre sikeredett, lázas gyerekek és felnőttek között.)

Az egyik edényt mosogatva jutottak eszembe a költözés utáni napok, amikor ez volt a berendezésem:

A cuccaink csak januárban jöttek át, úgyhogy az elején vettem 3 db. edényt: egy szart vízforralásra kávéhoz, egy jót tésztafőzésre, meg egy pici teflonos serpenyőt tojásnak. Ezen felül egy szett tányért (mély, lapos, kis), egy poharat, egy kávésbögrét, meg két szett evőeszközt. Ennyi volt a konyha. Kb. talán egy hétig (vásárlás-kiszállítás) hűtőm se volt, addig egy doboz volt a hűtőm, amit a teraszon tartottam.

(Vannak a kevésbé romantikus pillanatok: az a pár nap, amíg netem még nem volt, a fűtés épp tönkrement, a fürdőszobát pedig garanciális javítás céljából szétverettem, úgyhogy ültem hálózsákban az IKEA kanapén amit direkt átmeneti célból vettem amíg nincs meg a hitvesi ágy, és felváltva fáztam és próbáltam lopni a lenti Vomar fel-fellógó wifijét, hogy legalább a Gmail offline le tudjon syncelni. Idővel majd biztos erre is jó lesz visszaemlékezni.)

Aztán 29-én átautóztam az Erdészt:

…és átjött a többi cuccunk is (Erdészben, teherautóban), jöttek a többiek január 10-én, beköltöztünk és berendezkedtünk; mostanra én is, Jul is ezt a lakást szereti a legjobban az eddigi lakásaink közül. Ha odaállok, ahol a fenti fotót csináltam (nem az autópályásat, a fenti fentit), ezt látom:

(Kupi inkluzíve…)

A többi pedig történelem. Készülget egy album a lakás főbb átváltozásaiból, egyszer talán publikus lesz.

Szóval: boldog születésnepot nekünk itt!