Lipilee Hollandiaországban, avagy Hollandia a csodák csodája, avagy Lipilee esete Hollandiával, Lippilin és a hollandlámpás, szóval hollandiai kalandok és posztok gyűjteménye.
Hajóspotting: Oriana.
Ma on-off jelleggel esőzött (holnapra 96 km/h széllökéseket ígérnek jelentős csapadékkal, ahhoz képest ez még jó), de pont elkaptuk a két eső közti másfél órát, hogy feltankoljuk a gyerekeket egy-egy csokis muffinnal, és egy 15 km-es kör keretében megnézzük az amszterdami hajóterminál aktuális vendégét, az Oriana-t:
6260 tonna, 8,5 m merülés, szóval nem a legnagyobb, de azért a közeli épületek fölé emelkedik így is — marhajó látvány.
Ha korábban ki tudunk menni láttunk volna még valami 100 m hossz körüli szuperyachtot (nevét elfelejtettem, de láttam a MarineTraffic-on), de mire odaértünk, lelépett a kis rohadék. Úgyhogy csak az Orianáról van itt még 2 kép:
A Schellingwoude-Durgerdam-Bansdorp tengely. (Fotórealisztikus fotókkal!)
A dolog ott kezdődött, hogy egy hete eltévedtem a Noordon:
…és felfedeztem, hogy Durgerdam nem is annyira egyedülálló hely. Irtózatosan cuki kisutcás környék, öreg házakkal, bebringázható távval, kötelező. Ez Schellingwoude:
Aztán tegnapelőtt megnéztem Ransdorpot meg a Durgerdam körüli senkiföldjét — az is cuki hely:
Szar ellenszél volt az út nagy részén, meg ilyen tehenek meg lovak, meg templomtornyok, meg hidak is. Meg ilyen patakok.
Láttam vadlúdlövészetet, és elgondolkodtam, hogy ezek a helyek mind negyed órára vannak a belvárostól, és hogy ez mennyire zseniális. Az is, hogy én a kis falanszterünkből (amit szintén imádok) negyed óra alatt át tudok bringázni vidékre, és ilyeneket fotózni, meg leülni a töltésre és nézni ahogy leesik egy vadlúd, mert épp vadludakat lőnek.
Azon is elgondolkodtam (bár ez offtopik), hogy amikor legutóbb Durgerdamba bringáztunk, még nagy feat volt, hogy 10 km-t lebringázok, kezelés and all… Most pedig majdhogynem 20 alá nem is adom, kivétel, amikor a vérszegénység miatt ugye nincs agyam se, a hidakon meg hegymenetben megyek fel. És az a 10 km volt 3 hete.
Fantasztikus korban helyen élünk!
#til Amsterdam: (Oude) Diemen.
Ígértem még korábban fotókat (Oude) Diemenről, hát itt vannak. Amszterdamban az a jó, hogy bármerre elindulsz, és valami obskúrus autópálya aluljáró után beleszaladsz ilyen helyekbe teljesen random módon. A következő képes posztom (már látom) Amsterdam Noord-ról lesz, ahol kb. ugyanilyen módszerrel találtam rá Nieuwendamra, ami egy másik kis ékszerdoboz… és ezek ugyanúgy a város részei, emberek negyed óra alatt bent vannak innen is a munkahelyükön, van közért 2 sarokkal arrébb (és vasárnap is nyitva!), meg minden. Ha pedig turistáskodnál, ezek 20-egynéhány kilométeres körök akárhonnan a városból (lám, még IJburgből is), teljesen vállalható kis félnapi-trip, és nem lehet megbánni.
Enjoy!
Márti lealkudott 3 euróra egy várat.
Voltunk az IJhallenben (jó nagy bolhapiac, bár meglepve tapasztaltam, hogy ott, ugyanazon a telken egy másik volt gyárcsarnokban van a Greenpeace irodája és egy Hilton is befért, igaz, csak Doubletree… but still).
Eleinte bringával indultunk neki, mit nekünk az a szemerkélő eső (egyre hollandabbak vagyunk: szemerkélő esőben bakfiets-szel nekiindulunk), de aztán az eső upgrade-elt szemerkélőről szakadóra, szerencsére ezt időben érzékeltük (a WindGuru és a Google Weather még most sem) és visszamentünk az erdészért és azzal mentünk végül.
Naszóval elég az hozzá, már kifelé sétáltunk egy korlátozottan sikeres bolhapiacozás végén (bár pónikat, puffertjes-t, és egy babaházas alkatrészt sikerült vennünk, ja meg egy cipőt Mártinak, akinek szarrá ázott az, ami a lábán volt), amikor Adél észrevette ezt a
Várat
és kijelentette, hogy ez jó lesz Canterlotnak. (Don’t ask. Ha lányod van, majd megtudod. De egyébként tudod mit, ha érdekel, rtfw.)
És akkor a Vár:
Márti elbűvölve állt és nézte nagy szemekkel az eredeileg 7,5 euróért hirdetett várat, amire az eladók (2 korunkbéli csaj) mondták, hogy 5 euró a nézés miatt… Jul pedig erre odaszólt Mártinak (magyarul, azt úgyse érti senki), hogy mutassa meg hány éves. Márti ezt (mármint hogy 3 éves) remekül tudja mutatni — és így esett, hogy miután cukin megmutatta a néniknek a kezén hogy “három”, a nénik megtörtek a nézés és a perzisztencia láttán, és elhoztuk háromért a cuccot, amiről már útközben kiderült, hogy csipog, és vagy háromféleképpen zenél is. A délutáni játszós session egyértelmű sztárja az új szerzemény.
You had to be there. (De most le is írtam.)