Lipilee Hollandiaországban, avagy Hollandia a csodák csodája, avagy Lipilee esete Hollandiával, Lippilin és a hollandlámpás, szóval hollandiai kalandok és posztok gyűjteménye.
A várakozás.
Múlt szerdán átküldték a VU-ba a leleteimet, PET scan beütemezése és további lépések céljából. Azóta időpontot nem kaptunk (nem is ígérték, hogy azon a héten meglesz). Ma Koningsdag, szünnap. (Pénteken meg május 1, szintén szünnap, de addigra csak előrelépünk már.) Kicsit elegem van a várakozásból, meg a vacogás-40 fokos láz (ma reggel: 39,3)-izzadás körforgásból.
Mennék már előre!
Súly.
Az egyik „nasty” tünet (bár nem annyira szar, mint a láz) ezzel a szarral a súlyvesztés. Tegnap(előtt? franc emlékszik) vettünk egy mérleget, kicsit 73 kiló fölött mázsált engem. Aki ismer, tudja, hogy voltam 100 is (kb. 4 éve), illetve hogy 73 kiló tippre úgy 17 éve lehettem, egyetem másodév környékén… A közelmúltbeli átlagsúlyom meg olyan 82-84 körül volt. (10% súlyvesztés pedig már szintén tünet.)
Ha más nem is (pedig de), oka lehet ennek a 2 hónapos láz, mégiscsak az a napi rutinja szegény kis testecskének, hogy napi 3-szor 10%-kal megnöveli a testhőmérsékletet (ráadásul egy kiadós edzés árán), majd ha kész van vele, akkor regeneratív csökkenés helyett szépen megizzaszt, ami meg ugye folyadékvesztés. Ebbe is simán le lehet fogyni, és biztos vannak konkrétabb okok is.
Mára aztán felszedtem 2 kilót, ez nálam így megy, pár nap alatt képes vagyok pár kilókat le- és feldobni, ha úgy tartja úri kedvem, biztos fog ez még le is, föl is menni a következő két hétben. Aztán ha minden igaz az első (pár) kezelés ezt is megoldja, és elkezdek gyarapodni. Sokasodni most nem. Esetleg sonkásodni.
Miscellaniouoaiuous dolgok.
Semmi különös reportolandó dolog nincs, de azért mesélek ezt azt — ja, meg announcolok is, magyarul bejelentek, Ádám meg Viktor kedvéért pedig inmeaningelek.
Szóval: indítani fogok (tulajdonképpen már indítottam, de még nem mondom meg hol) egy angol nyelvű aldomaint, ahova kizárólag a betegségről fogok (angolul) blogolni. A „betegség” szót pedig megpróbálom most leírni utoljára, mert pozitívan (pontosabban: egészségesen) gondolkodunk. Szóval lesz egy ilyen, reményeim szerint meglepetéssel!
In other news, visszajött a lázam, nem 40 fok, de azért 39 fölött. Időközben ugyebár olvasgattam a Wikipedia idevágó oldalát, ahol találtam egy ilyen tünetet:
Cyclical fever: patients may also present with a cyclical high-grade fever known as the Pel-Ebstein fever,or more simply „P-E fever”. However, there is debate as to whether the P-E fever truly exists.
Nos, úgy fest, hogy talán mégis létezhet ez, mint tünet.
És akkor innentől sztori:
Minap felhoztuk a bringát a ház közös bringatárolójából a saját tárolónkba, hónapokig nem fogok bringázni, ne üssék már össze vissza az omafietsekkel a szomszédok. Namost, mikor legutóbb bringáztam vele (talán ezért hittük nagyon sokáig hogy „kibaszottvírusom” van), csatakos-szarrá áztam, 10 km erős holland eső és szembeszél (ha jól emlékszem egy ponton meg kellett állnom, mert hideg is volt, és már nem éreztem az ujjaimat a kesztűmben). Ez valamikor februárban volt (gondolom), a keró tehát 2 hónapja legalább áll. Ennek következtében, meg persze annak, hogy vizesen becsaptam a tárolóba hogy mehessek átöltözni, tel-je-sen összerozsdásodott a lánc, egyáltalán nem forog. Ugyanígy a hátsó fék, totál be van állva, de talán ott csak a féktest rozsdásodott össze és nem a bowden.
Másik. Általában amikor nem tudok elaludni (mostanában előfordul, az éjszakai lázak miatt fel van borulva az alvókám), be szoktam dugni a fülembe valamit, amibe aztán belealszom. Eddig három dolog működött tökéletesen:
- egy „figyelemvezetés és koncetrációfejlesztő meditáció”, amibe általában 2-3 perc alatt belealszom, a címmel éles ellentétben;
- Top Gear részek (bizony, működik!);
- és dokumentumfilmek a múltbéli Angliáról (Youtube, természetesen).
Namost általában Anglia újkori történelméről szoktam valamit nézni, ahol angol professzorok angolul elaborálnak dolgokról, ez ugyebár elég fasza bír lenni.
Viszont.
A minap Jul (megbízásomra, a vacogós session elején) megtalálta ezt. Ez tegnap volt, amikor egyébként 3 órát sikerült aludnom, és egész nap le akart ragadni a szemem. Úgyhogy elkezdtem hallgatni Susan Bottom-ot, és lecsuktam a szemem — és teljesen felébredtem, ez a cucc nagyon lebilincselő. Másfél óra egy rész, 8 részes teljes playlist van, ha más nem kezelések alatt ezeket fogom hallgatni.
Na csak ennyi.
A mai kép a család legfiatalabb dobos tagja. Főleg pergőn és tamokon erős, illetve ha leszáll a székről akkor pedig lábdobon és lábcinen. Vagy-vagy.
Kényelem és kekszevés Amszterdamban.
Igazából az eredeti cím az lett volna, hogy „izzadás f2-ig, didergés f5-től”, és panaszkodni akartam hogy bizony nem hagyott sokat aludni most ez a francos tünet.
Aztán addig játszottam még fejben a címmel, míg egész vidám felütést adott az egésznek (szerintem), és elütötte a tény feletti rosszkedvemet – aludni lehet később is, irány reggelizni!