Ubuntu Kaotic Kooch (aka. Karmic Koala) upgrade vs. MSI Wind.

Előrebocsátom, hogy 2 gépből 1-en gond nélkül frissült az Ubuntu Jerky Jizz-ről Kaotic Kooch-ra. A Wind viszont úgyjárt, ami végül egy Netbook Remix installba torkollt — ami szintén nem működik rendesen. („Rendesen”, meaning out of the box, dirt hackek és workaroundok nélkül. És természetesen „egyelőre”, mert gondolom, hogy azért így release után majd’ 1 hónappal azért csak kijavítják már.)

Az alábbi bugreport összefoglalja a frusztrációt: nem működik -> leszarják -> többen szólnak, hogy nem működik -> leszarják, de be is szólnak, hogy miért reportolják ennyien -> kiadnak egy fixet -> ami nem működik -> de azért a ticketet lezárják -> stb. (Legyünk igazságosak: látszik a nyílt fejlesztési modell előnye is: a kommentek között szép számmal vannak workaround megoldások, az is lehet, hogy valaki márbeposztolta a végleges megoldást a nem-a-helyzet-magaslatán-levő fejlesztő helyett. Bazaar people, you rock!)

What happens :

Brightness changing seems broken on my MSI wind U 100.

First in GDM it starts flashing for a good 30 seconds and then the same problem happened when the Gnome session begins.

Whenever I try to manually change the brightness a bit too fast (using the sliders or the keyboard) it start flashing again.

Megjegyzem maga a hiba is röhejes. Régen legalább rendes hibák voltak: kernel panic, vagy szimplán nem működött a billentyűzet, öszeszakadt a nyelvi támogatás, ilyesmi. De hogy villog a képernyő? LOL, ez 2009. Csak persze félek, hogy nem tesz jót a háttérfényforrásnak (háttérfény-forrás? háttér-fényforrás?) ez a villogtatás.

A Netbook Remix, és a Karmic a fentiektől eltekintve egyébként tetszik: valamivel jobb lett az out-of-the-box power management (netbooknál ez fontos), és bírom ezt a Netbook Launchert, konkrétan le is csökkentettem a desktopjaim számát 6-ról 4-re, mert a ‘Launcher kb. kivált 2 desktopot.

Update: Időközben észrevettem, hogy se a webkamera, se az USB nem működik a gépen. A webcam még hagyján (bár most pl. azt se tudom megnézni, hogy fogyasztja-e az akksit vagy nem), de az USB sem, COME ON. Ez lenne egy stabil Ubuntu release? A post hivatalosan megkapta a „seggszag” taget is.

WW IV.

I know not with what weapons World War III will be fought, but World War IV will be fought with sticks and stones. - Albert Einstein
"I know not with what weapons World War III will be fought, but World War IV will be fought with sticks and stones." - Albert Einstein

ALice In Chains 2009: grunge legacy.

2009-11-11-aic

Oké, kimondhatom, hogy ős-AIC-s vagyok? Az egyik első zene, amit hallgattam és nem Beatrice meg Bonanza volt (meg Jacko, dörtídájjáná-hó!), szóval amin elkezdett nyílni a hegedű- és szolfézsoktatáson edzett csipám, az a Facelift volt, és sejtésem sincs, hogy juthatott el hozzám a kazi az akkori poszt-vasfüggönyös időben. A Dirt idején vásárolt AIC logós pólóm a mai napig megvan, eltettem, hogy majd milyen jól fog jönni amikor megyünk az öregfiúkkal egy AIC revival koncertre, nem gondolva arra, hogy a póló M-es, ha minden igaz, én meg az évek során nőttem kicsit, széltében, hosszában. Layne-t persze meggyászoltuk, talán még emléksörözést is csináltunk 1-2 évig Tibiékkel, bár lehet hogy csak a regular sörözéskor pohárköszöntőztünk neki egyet. Egy szó, mint száz: az Alice In Chains ááállat!

Ehhez képest nem is tudtam, hogy van új album, amíg Zeusz le nem cseszett Facebookon, hogy mostazonnalmeghallgatni.

Az új album pedig ááállat. Ez, barátaim, a grunge legacy 2009-ben. A Pearl Jam ehhez képest egy löttyedt seggű középkorú gimizenekar, ezek bazmeg szólnak.

Nem tudom, hogy pontosan mi az újjáalakulás sztorija, az persze megvolt (hiszen ott voltunk Nové Mestoban a koncerten), hogy képbe jött William DuVall, aki iszonyat energiával nyomta a régi cuccokat. Az az elméletem, hogy kellett nekik néhány év kitesztelni az arcot, hogy viselkedik a régi számokkal, aztán elkezdtek új cuccokat csinálni, és most itt van ez, Black Gives Way to Blue, atom. Persze Jerry Cantrell is mondta, meg mindig lehet vitatkozni, hogy ez most milyen stílus — szerintem ez itt az, ahol a grunge tart 2009-ben. (Az All Secrets Known-t hallgatva az ember elgondolkodik, hogy milyen közel is van a grunge a metálhoz-vagy-mihez, konkrétabban fogalmazva az AIC simán turnézhatna egyet a System of a Down-nal. Gigapogó.) Annyira felvillanyoz, hogy a régi nagyok közül van egy, aki még mindig ekkorát üt, hogy el sem tudom mondani.

Koncert november 27-én, amire egyáltalán nem biztos, hogy el tudok menni, de a szándék, hallgatva a cuccot, nagyon erős. A kedvencek mostanában postot pedig azonnal updatelem: a Muse – Resistance mellett az AIC – Black Gives Way to Blue 2009 legjobb albuma.