2020 nem úgy alakult, ahogy terveztem. (Retro post.)

Micsoda év! Nem árulok el nagy titkot ha azt mondom, nem így terveztük… Atyaég, nézem vissza a fotóimat akár már februárból, mi a faszt tudtunk akkor, semmit! Gyanútlanul fotózgatom a havas fákat síelés közben meg a repülő szárnyát Göteborgból hazafelé, és bumm egy pandémia, az év hátralevő részében macskát, itthoni virágokat, és közeli helyeket dokumentáltam csak… („Dombokat, hegyeket,” jóvicc, Hollandiában?!) A pandémiából (knock on wood) főleg a work from home változásokat éreztük meg (felnőttek és gyerekek is), szóval a szerencsések között vagyunk.

Na de lássuk a listát,

amit 2020 január elsején, tehát kb. 20-30 éve (vagy 2 napja?) raktam össze: 2020 nem úgy alakult, ahogy terveztem. (Retro post.) részletei…

Az elveszett követ és a történelmi kontextus.

A napokban valamiért eszembe jutott Kányádi Sándor Kaláka által megzenésített verse, Az elveszett követ, és sokat énekelgetem. Mivel a gyerekek kiskorában („in the old country”) az autóban az egyik fix utazós CD egy Kaláka CD volt (valami válogatásszerűség), a két gyereknek is eléggé beégett, és át is vették tőlem, ők is énekelgetik. Persze amikor 2014 környékén hallgatták, sose figyeltek fel a szövegre, most viszont 8-10 évesen igen, hogy mi az hogy kámforrá vált a követ, meg miért ül a mélységes mély pince mélyén a követ. (A poszt végére bepastelem a teljes verset, ha nem lenne meg.)

Ha én történelmet tanítanék, úgy tanítanám, hogy fogok egy ilyen dalt, verset, képet, akármit, és mesélek róla, mint ma a két kiscsajnak. Annyi baromi jó kontextus van egy ilyen kis dalban, figyi!

Az elveszett követ és a történelmi kontextus. részletei…