Címke: babszem

Babszem status.

A mai szülésfelkészítő (aka. baba-) oktatás nagyon érdekes volt és hamar elszállt: nagyon aranyos neológus pneumatikus neonatológus mesélt helyenként standup-ba illő elemekkel a szülés utáni időszakról, szoptatásról, ilyesmikről. (Tapsot kapott, illetve az egy óra is pikk-pakk elszállt.) Az alapszebály (többször elmondta): [a gyerekek] nem hülyék, csak kicsik. Általában jobban tudják, hogy mi kell nekik, mint az újdonsült anyák, persze könnyű dolguk van, mert ők EPROM-ból dolgoznak (ösztönösek), az anya meg, ugye, CPU-ból (vagyis gondolkodnak).

Ezen felül be van rendelve

  • babaruha kezdőszett
  • gyerekágy
  • falimatrica jó ideje, de az a vulkánfüstben valahol valószínűleg elveszett

Döntésközelben vagyunk őssejtlevétel-ügyben (kétszereplős tender), most ezembe jutott, hogy sehol se tartok autós gyerekülés-ügyben (de most akkor felvettem rá a todo-t).

Amit még el akartam mondani, az a Szent Imre kórház labirintusrendszere. Biztos jó, hogy esőben is át lehet tolni a beteget szárazon, de ezekkel a föld alatti folyosókkal azért kicsit túlzásba estek. A K épület és az F épület egymás mellett állnak, ennek ellenére kényelmesen csak föld alatt lehet megközelíteni az F épületet a K épületből, illetve ami azt illeti, egyáltalán nem tudom, hogy az F épületbe hogy lehet csak úgy, a szabadból bejutni. Csináltam még múlt héten sétálós videót, megörökítendő Szent Imre dungeonjait:

Zen, ének, élek.

(Szalóki Ági Karády-albuma megvan? Kurvajó anyag, baszkikáim!)

A közelmúltban felhúroztattam a gitárt (kb. 30 éves nylonhúros NDK hangszer, ritka jól sikerült darab), hogy a sosem-igazán-de-egy-kicsit-azért-valaha létező gitártudásomat felfrissítve a kiscsaj (aka. Lippai v2) zenei képzését a két szólamban énekelt dalokon felül még ezzel is megtámogassuk. (Vagy hátráltassuk — nézőpont kérdése.) Ide kapcsolódik két dolog.

Egyrészt tegnap azon felül, hogy fél óra gitározás után az ujjaim végén vízhólyagok nőnek (gondolom még egy ideig), szóval ezen felül ráleltünk valami magyar gitártabos oldalra, ami csúnya Zorán imperszonációba torkollt — ha nincs szerencsétek, Jul feltölti valahova a két röhögés között felvett darabkát. (A szherelemnek moúlnia khelllll…) Mindenesetre egy egyébként remekbe szabott Hagymaszarral parti után még fél 1-ig zenélgettünk, biztos vagyok benne, hogy a szomszédok is annyira élvezték, mint mi. (Eddát is próbáltam, de Pataki hangját nagyon nehéz utánozni.)

A másik meg kajás asszociáció, figyeld az átkötést: szóval tegnap nagyon finom chilis oldalast toltunk (durva gyomorsav ma délelőtt!), a hétvégén viszont hamburgert! És az akkor készült fotók remek mementói annak, hogy nem vagyok született fotós, sőt, igazából fotóblogger se.

Az történt ugyanis, hogy a készre jelentés után (vagyis mikor összeraktam magamnak a dupla húsos-sajtos, bbq-szószos remeket) nekiálltam bár objektívet cserélni, hogy akkor lefotoznők, de kb. 2 másodperccel a processz kezdete után egy „basszameg éhes vagyok” felkiáltással hagytam az egészet a francba, és nekiálltam igazából enni. Petter Hegre se azzal kezdte, hogy… de hagyjuk, szóval így nem futok be, na.

Szent Imre orvosai.

Egy gyors megjegyzés a szerdaihoz.

Tegnap artikulálódott bennünk, hogy mi tetszik annyira a szentimrés orvosok/bábák hozzáállásában: sokszor hangoztatják, hogy a szülést ők élettani folyamatnak tekintik, ezért amíg csak lehet, hagyják a természetet, hogy tegye a dolgát. Nincs default oxitocin, nincs anyuka kérésére császár, nincs ész nélküli gátmetszés. A szülés levezetésekor a gyerek érdekei érvényesülnek, tehát ha a gyerek bármilyen módon jelzi, hogy probléma van, akkor beavatkoznak.
A szülés körülményeivel pedig természetesen maximálisan kiszolgálják az anyát, ha ő kádban akar vajúdni, akkor ott fog, stb.

Megható/felemelő (nem tudom pontosan szavakba önteni) ahogy erről beszélnek.