Babszem status: ultrahang és babahordozó.

Tegnap, mielőtt próbán eltörtem egy dobverőt (business as usual) és mielőtt a spanyolok kiejtették a németeket (ráadásul Balázs Pali góljával!), beszereztünk egy ultrahangot és egy hordozót.

Az ultrahang uralta a délutánt: a fehérvári úti rendelőben a lelkes helyettesítő kollegák önhatalmúlag kitalálták, hogy rokon mostantól nem lehet bent az ultrahangon — ha apuka ezért vett ki szabit, hát azt sajnálják. A dolog érdekessége, hogy a kórházi adminisztratív személyzet (pl. a betegirányítóban) erről nem tudott, tehát tényleg a helyettesítőnek beállt ultrahangosok partizánakciójáról lehet szó, ami legalábbis érdekes. A dolgot eszkaláltuk, remélhetőleg (a többi rokon érdekében) rákoppintanak a lelkes szabályalkotó dolgozók orrára, de időnk nem volt az eszkalációt megvárni, így jobb híján bejelentkeztünk gyorsan egy 4D ultrahangra, aztán elrongyoltunk a múlt pénteken berendelt babahordozót átvenni.

Babahordozóban a geek választása a Maxi-Cosi Cabriofix terméke, bár a „fix” utótag némileg megtévesztő, mert Isofix talp nélkül vettük meg. (Merthogy nincs Isofix illesztőpont az Erdészben.) Az okok:

  • Mindenféle tesztgyőztes termék, biztonságosnak mondott, még az illesztőtalpak nélkül is.
  • Van hozzá Isofix talp és nem isofix talp is. (Ha esetleg később kéne.)
  • Egy csomó babakocsival kompatibilis, csak rápattintod és kész.
  • Jó könnyű. (Nem utolsó szempont, ha apuka dolgozik és anyuka cipeli a gyereket.

A hordozót racecar red színben vettük meg (ezt csak én hívom így, a hivatalos színkombó a „Tango Red”), nagyon vagány, reméljük a kiscsaj is így fogja érezni.

A 4D ultrahangról pedig megint kaptunk képeket, ezek jönnek majd a nap folyamán.

Update: Felkerült a kép is!

Dream camera.

A cím megtévesztő, a HTC Dream kamerája igen messze áll az álomeszköztől: talán ha 3 Megapixeles megvan, fostosan ergya az érzékenysége (esti fotó gyakorlatilag kilőve), szar az AWB processzor.

Eleinte azt hittem (reméltem), hogy a Dream megvásárlásával redundáns lesz a Canon IXUS70, hogy azt eladhatom, mert sose fogom többet használni, de természetesen egy Canon az továbbra is Canon, a mobilba épített kamera pedig az, ami: mobilba épített kamera. Látjuk a különbséget, ugye?

És mégis: napról napra jobban élvezem vele a fotózgatást.

Az az élmény kerített hatalmába, ami régen jelen lehetett a fotózásban, és amit annyira bírok a régi képekben: hogy rossz kamerával is lehet fotózni, csak meg kell találni, hogy mit. Nem akarom magam persze a Magnumosokhoz hasonlítani (ha-ha, távol álljon tőlem!), de ez a bekorlátozottság, hogy van egyféle fókusz, egyféle fénybeállítás, ez nagyon élvezetes, felszabadító érzés. Nem kell azon görcsölni, hogy vajon jól állítottam-e be a fényháromszöget, hogy vajon a témába belelóg-e a mellette álló amerikai turista seggének görbéje, vagy inkább kijjebb zoomoljak-e 2 mm-rel. Itt az van, amit látsz, wysiwyg, persze utómunkázni lehet, de nálam az eleve hagyományosan inkább fény-kontraszt kompenzációra és crop-ra korlátozódik, színegyensúlyokkal már nem szoktam játszani, azt már csalásnak érzem. Régebben időnként csináltam Selecite Gaussian Blur-t, a kép szemcsésségének csökkentésére, de leszoktam arról is: ha szemcsés, hát szemécsés, ez egy ilyen szemcsés világ.

Ez az élmény talán eggyel közelebb hoz a Brownie-m használatához: bár a G1-gyel kétségkívül egyszerűbb a fotózás (pláne amióta az előhívós hely eltökítette a Brownie 620-as filmtekercsét), de azért egy Brownie az egy Brownie. Mindenesetre ott is ugyanezeket a korlátokat élvezheti az ember: minden fix, wysiwyg. (Kapcsolódik ez a régi fotóblogger-életérzéshez, aki csinálta, tudja, miről van szó.)

(A mobillal készített képek itt és itt listázódnak.)

Nyaralás 2010: Mencshely és környéke.

(Megj.: Környéke is tökjó kis helységnév lenne ide Magyarországra.)

Mivel a regulár nyaralási időszakban előreláthatólag szülünk és/vagy babázunk, az volt az ötletünk, hogy május végén úgyis olyan jó idő van már, uccu menjünk el nyaralni, ne túl messze Budapesttől, de lehetőleg ne legyen 3G, sőt, EDGE se. (Szóval „past the EDGE” menjünk.)

A megoldás Mencshelyen lett a José Luis Martínez-féle udvarház, kis parasztház, nagy kert, tűzrakóhely, minden. Persze az időjárás nem volt a pakliban, a félméteres falak nem tudtak átmelegedni, úgyhogy jó hideg volt a házban, meg egy ideig kint is. Ráadásul úgy elkapott az allergia, hogy 2 napig alig láttam ki a fejemből.

Ettől eltekintve jó kis trip volt, kis Bácshegy, Nagyvázsony, Veszprémi állatkert. Képek erre.