Dream camera.

A cím megtévesztő, a HTC Dream kamerája igen messze áll az álomeszköztől: talán ha 3 Megapixeles megvan, fostosan ergya az érzékenysége (esti fotó gyakorlatilag kilőve), szar az AWB processzor.

Eleinte azt hittem (reméltem), hogy a Dream megvásárlásával redundáns lesz a Canon IXUS70, hogy azt eladhatom, mert sose fogom többet használni, de természetesen egy Canon az továbbra is Canon, a mobilba épített kamera pedig az, ami: mobilba épített kamera. Látjuk a különbséget, ugye?

És mégis: napról napra jobban élvezem vele a fotózgatást.

Az az élmény kerített hatalmába, ami régen jelen lehetett a fotózásban, és amit annyira bírok a régi képekben: hogy rossz kamerával is lehet fotózni, csak meg kell találni, hogy mit. Nem akarom magam persze a Magnumosokhoz hasonlítani (ha-ha, távol álljon tőlem!), de ez a bekorlátozottság, hogy van egyféle fókusz, egyféle fénybeállítás, ez nagyon élvezetes, felszabadító érzés. Nem kell azon görcsölni, hogy vajon jól állítottam-e be a fényháromszöget, hogy vajon a témába belelóg-e a mellette álló amerikai turista seggének görbéje, vagy inkább kijjebb zoomoljak-e 2 mm-rel. Itt az van, amit látsz, wysiwyg, persze utómunkázni lehet, de nálam az eleve hagyományosan inkább fény-kontraszt kompenzációra és crop-ra korlátozódik, színegyensúlyokkal már nem szoktam játszani, azt már csalásnak érzem. Régebben időnként csináltam Selecite Gaussian Blur-t, a kép szemcsésségének csökkentésére, de leszoktam arról is: ha szemcsés, hát szemécsés, ez egy ilyen szemcsés világ.

Ez az élmény talán eggyel közelebb hoz a Brownie-m használatához: bár a G1-gyel kétségkívül egyszerűbb a fotózás (pláne amióta az előhívós hely eltökítette a Brownie 620-as filmtekercsét), de azért egy Brownie az egy Brownie. Mindenesetre ott is ugyanezeket a korlátokat élvezheti az ember: minden fix, wysiwyg. (Kapcsolódik ez a régi fotóblogger-életérzéshez, aki csinálta, tudja, miről van szó.)

(A mobillal készített képek itt és itt listázódnak.)