Den Haag, London.
Adós vagyok (főleg magamnak) egy legalább for the record szintű loggal a füldugulásról és okairól. Read more…
Adós vagyok (főleg magamnak) egy legalább for the record szintű loggal a füldugulásról és okairól. Read more…
Mivel 2 leszállásból kétszer dugult el a fülem, és a második (tegnapi) leszállás óta még nem is dugult ki, infralámpázok. (Meg hangosan beszélek és nem hallok rendesen.)
Közben hirtelen ötlettől vezérelve a Rolling Stones – Undercover of the Night megy. Infrázás közben a lámpába belenézni, miközben ez a szám megy — megfizethetetlen. (Új Reflektor Magazin ugye megvan?)
Úgy tűnik, bekaptam ezt az ausztrál vírustörzset, éjjel gyakorlatilag 0 alvás mellett 38 egész valami láz, nekem ennyi jut a napfényes Melbourne-ből. Dokinéni szerdáig csökkentett módba tett, úgyhogy behozom a legendás westernek, és a Dirty Harry sorozat terén elszenvedett lemaradásomat. És alszom.
Beton szeme megsérült. Tegnap délután, szinte átmenet nélkül kókadt lett és került minket (gyakorlatilag elbújt), ma reggel száraz volt az orra és nem javult a dolog, úgyhogy Jul délután elszaladt vele az állatorvoshoz. Gyulladáscsökkentő, napi 3x szekenőcs — egész jól viseli, és már szaladgál megint, most épp valami cipőt rombol és a nyoolat szekálja. Izgultunk.
Ja, a szemsérülés egyébként vagy nyool, vagy a Beton által előszeretettel fogyasztott kaktusz. Either way, remélem tanult belőle.
Egyrészt — hehe — fog over the Danube, de a lényeg, hogy voltam ma fogorvosnál. Sajnos a számban levő seb miatt (mert van benne egy seb) nem vagyok fúrható-faragható állapotban, viszont jövő hétre leszek, úgyhogy Larissza doktornő betömi azt a két kicsi lukat, amit a jósors szimmetrikusan elhelyezett a fogsorom felső 6-osaiban. Ezzel a tegnapi fejfájás után nyertem egy estét (tegnap annyira fát a fejem egy Saridon meg egy Algoflex után is, hogy aszittem megőrülök – ez a migrén?), tudok kártyázni itthon, Bailey’s-t iszogatni, House-t nézni, ee, té, cé.
On another note, a minap megkeresett az RTL Klub híradója, hogy meséljem el adásban a Főgázos sztorit. Mivel a blogon eddig félinformáció volt az üggyel kapcsolatban (az vezette félre az RTL-es embert is), for the record álljon itt, hogy a Főgáz tartozás — fájdalom — jogos: 3 éve nem volt leolvasva az óra állása, így bár persze kinek tűnik ez fel, gyakorlatilag alapdíjat fizettem egy jó ideig. Aztán egyszer összejött a leolvasás, akkor meg kiszámlázták a különbözetet, így megy ez. (Lakáshírek még, hogy meglegyen: fürdőben polc felfúrva, új mosógép üzembe állítva.)
Nem tűnik ez nagy dolognak, de nem emlékszem, hogy hasonlóan drasztikus magatartásváltozást valaha megfigyeltem volna magamon, ezért foglalkoztat. (De, egyet: 2002, Biskupice — nagyságrendnyi különbség.) Szóval mitől van az, hogy ennyire megszerettem a csípőset? Soha ezelőtt nem rendeltem csípős pizzát, most kétpofára tömtem magamba a paprikákat róla. Meg a green chili a kolbászhoz, meg a Jalapeno magában (ha lehetne kapni, de nem lehet), wtf?
A szokásos okokból (igaz lehet az asztrológia, hogy a nyilasnak folyton baja van a beleivel?) koplalok: pirítós, sonka, htk, és ami a legfájdalmasabb: no kávé. Jelenleg (3 early grey után) fáj a fejem és legszívesebben aludnék, pedig tulajdonképpen eleget alszom. Szóval működik ez a kávés függőséges dolog. Képzelheted, milyen produktív vagyok.
A netem meg szolidaritást mutatva szakadozik: vagy a Fon router (80%-os packet lossok időnként), vagy a DSL modem, vagy mindkettő tönkrement, úgyhogy most vagy Voda 3G-zek (de azzal nem tudom letölteni a sok-sok legális tartalmat Bittorrenten), vagy olyan az online státuszom, mint az Asszír Birodalom.
Cserébe Betonkával megtaláltuk az ultimate üléspozíciót, ahol úgy tud a kezeimen és az ölemben feküdni, hogy én közben dolgozom, persze csak azután, hogy az evil egér- és egyéb kurzorok kergetését megunta. Kéne fotóznom, tudom, majd fogok is.
Az olvasó ír