anamnesis címkével jelölt bejegyzések

81 kiló.

Tudod mi a durva ebben

a képben?

Az, hogy (a jobb oldalin) tetőtől talpig Springfield van rajtam. Ami nem azért durva, mert hű, Springfield, hanem azért, mert a Springfield hogyismondjam a vékony ember ruházata, és miután pár évig hordtam, pár évig nem tudtam hordani. Mindez számokban annyit jelent, hogy a tavaly ilyenkori 90-95 kilós versenysúlyból mára (lásd lejjebb) ~80 kiló maradt. Futás, bringázás, egészséges(-ebb) kajálás.

Most újabb 1-2 évig nem írok a testalkatomról, megígérem.

Allergia.

17-18 évesen lettem allergiás. Az ok mindegy (de létező és — szerintem — ismert), azóta kisebb-nagyobb intenzitással szoptam végig a nyarakat. Volt egy nyár, amire emlékszem, amikor Portugáliában voltunk 3 hetet (hm hm, 2007 talán? majd Jul kijavít), amikor megúsztam a nagyját, de a május végi session még akkor is megvolt.

Mostanáig.

Tavaly felfedeztem, hogy ha futok, pár napra jó vagyok, de a Claritine-t még akkor is végig szedtem.

Idén felfedeztem, hogy ha nem futok, akkor is jó (give or take). Pár hete meg (lekopogom!) azt, hogy… Claritine nélkül is jó. Abbahagytam, és nincs allergiám. Nem vagyok korántsem stresszmentes, nem mentem pollenmentes nyaralásra, nincs különösebben nedves/pollenmentes nyarunk, és mégsincs allergiám.

Talán a sport(os) élet. Talán az, hogy kb. 80 kilóra fogytam. Talán egyszerűen kiöregedtem ebből a szarból. Maradjon is így!

Tavaszi (n)agytakarítás.

Itt a tavasz, dagad a f én pedig belevágok pár életviteli projektbe:

  • Először is: ha jól látom, legalább 5 fok van kint; ez azt jelenti, hogy most várok még egy fél órát hogy feléredjen a habtestem, aztán végre resume-olom a futás projektet, amit egy laza 2 hónapos mandulagyulladás miatt még valamikor decemberben felfüggesztettem. Friendezzetek be Endomondon, meg minden!
  • Aztán: kijött az új TouchNooter (as covered elsewhere), amiből nekem egyelőre csak a levélnehezék feature működik… Mindenesetre leporoltam a Nook Simple Touch-t egy magánjellegű projekt kedvéért. Izgi!
  • Aztán újra csatasorba állítottam a HTC Dream-emet, mégpedig céges telefonként. (Long story, a céges Ericssonom sajátos formájú töltőjét teljesen elvesztettem, kezdett ciki lenni, hogy állandóan csak át van irányítva…) A legutóbbi állapot szerint CyanogenMod 6.1 van rajta, +15M hackkel. Nem pakoltam rá sokmindent, miáltal egy alapszolgáltatást nyújtó, de nagyon pattanós telefon, második készülékként tökéletes. Igazából csak egy ConnectBot, egy Tweakdeck, meg egy K9Mail került rá – ezek azok, amiknél kifejezetten jól jön a Dream billentyűzete. Btw: a következő telefonom hw billentyűzetes lesz, még hosszú onscreen keyboard megszokás után is nagyon jó érzés igazi gombokat nyomkodni!
  • Felhúztam a Dropboxomat is a legutóbbi, 2.1-es verzióra, ahol ingyen helyet adnak a fotók feltöltéséért. Most 4,75 GB-en állok, 1,6 GB-nyi fotó automatikus feltöltése után. Nem szeretem a Dropboxot a security dolgaik miatt, de be kell lássam, hogy kényelmes, és sokkal jobban működik ez a fotófeltöltés dolog vele, mint Google+-szal, amit értelemszerűen innentől nem használok ilyesmire. (Megj.: másra se nagyon.) Szóval: a telefonon levő fotók backupjának jelenlegi legjobb módja a Dropbox, főleg, ha az embernek pl. a desktopján Ubuntu van.
  • (Átálltam Astrid-ra is, de ez nem különösebben érdekes, másik sztori.)
  • A long shot projekt pedig a facebookom reaktiválása. A cél az, hogy kiküszöböljek minden zavaró csatornát belőle, és csak azok az infók érjenek el, amik érdekelnek is. Ezért egy egyhónapos gyakorlat keretében (amit még nem kezdtem el) talán napi szinten beloggolok majd, és a timelineomat bármilyen formában spammelő kontaktokat kitörlöm. Ez esetben spamelésnek számít az az egyébként jószándékú update is, ami nincs az érdeklődési körömben. Nyilván kb. 30 ismerősöm fog maradni a mostani (asszem) 400+-ból, de ez így van jól; a kísérlet lényege az, hogy a facebook annyira hatékony kommunikációs eszköz lehessen, mint a twitter — kíváncsi vagyok, lehetséges-e ez fizikailag.

Még nyunyurgatom a macskát 10 percet, aztán irány a flaszter. (Aka. project “Beton után aszfalt”.)

Füles.

Elöljáróban annyit, hogy hetek óta szopok egy fülre húzodott mandulagyulladással, ami miatt új kedvencemet, az AWOLNATION-t igazából hetekig nem tudtam élvezni — amikor füles volt a fejemen, az többnyire telekonferencia miatt volt (of which there were a lot), és az sem volt élvezetes (a telkók általános minőségétől függetlenül sem).

Lényeg a lényeg, utazás közben éppenséggel tudnék zenét (új kedvenecmet, az AWOLNATION-t) hallgatni, de a HTC fülbedugós megoldása értelemszerűen nyomja a gyulladásban levő fülem belsejét, ami miatt (egyébként) ma volt az első olyan nap, amikor 5 percnél tovább bent bírtam tartani a fülemben. (Ez egyébként megmagyarázza azt is, hogy miért nem hívogatom a családtagjaimat utazás közben. Sorry.)

Felmerült tehát, hogy emiatt (meg az általános fülmelegítő hatás és a jó hangzás érdekében) beszerezzek egy nem fülbedugós fülest, és azon, szuper minőségben élvezzem új kedvencemet, az AWOLNATION-t.

Problem, right there.

Merugyebár:

  • ha már új füles, akkor tényleg szóljon is valahogy
  • ha már utazás, akkor legyen noise cancellation (és aki a Sony katéter üzemmódú fülbe fejbe dugós füleseivel jön, annak a nyaka köré tekerem)
  • lehetőleg (bár ez nem feltétel) legyen headset üzemmód
  • és esetleg (nice to have) lehet Bluetooth-os, hogy ne gabalyodjak állandóan bele

Namost, az ilyen fülesek drágák, még akkor is, ha mobiltelefonról/notebookról való zenehallgatásról beszélünk az idő nagy részében, ráadásul gyakran utazás közben, tehát nyilván nem kell high end cucc — de adott árért viszont legyen jó…

Jelenleg egy Philips SBC HP250-et gyúrok az irodában, aminek a hangja alulról OK, a hangszigetelése egészen jó, viszont egyrészt mindkét oldalon van vezetéke (ultra gabalyodásveszély, más néven UGV), márészt  6 méter vezeték (lengőkábel) jár hozzá, amit az ember vagy összegöngyöl utazáshoz egy neat 30 dekás kis kupacba, vagy húzza maga után — vagy inkább nem utazik a fülessel.

Vehetnék valami Beats Audio cuccot, de megbízható forrásból úgy értesültem, hogy kb. Dr Dre az a maximum kategória, amit hallgatni lehet vele, márpedig én nagyjából pont minden mást hallgatok. (Pl. új kedvencemet, az AWOLNATION-t.) Vagy vehetném a másik végletet, pl. a Bowers & Wilkins P5-öt, amit maga Eric Whitacre ajánlott és ami fémből és bőrből van (fémből készlt fémből, és bőrből készült bőrből), és biztosan jó value a 300 dolláros ára mellé, de utazáshoz és mobilhoz 300 dolláros füles ugye…

Szóval: mit vesz az ember ilyen döntési helyzetben?

Mandula.

Most ott tartok, hogy orrba-szájba tolom az echinacea-t, mellé c-vitamin, mézes hársfatea, tantum verde (melyik ország pénzneme lehet a tantum?), vacsira pedig 4 nagy gerezd fokhagyma, just for kicks. És egy jó nagy feasibility matrix. Egyes mandula, ungyulladj be!

[Ez a post WordPress for Android alkalmazasban irodott. Az esetleges helyesirasi hibakert es az ékezetek hianyaert elnezest kerek.]

Szóval elkezdtem futni.

Szóval elkezdtem futni. Már lassan 2 hete tolom, és úgy érzem, megtapad annyira a szokás, hogy érdemes legyen egy blogposztra, mert (talán online is artikuláltam én ezt korábban) én alapvetően nem vagyok egy futós típus. Hátha más is kedvet kap, aki egyébként nem. És hátha ez egyfajta önspannolásként is működik, ha esetleg elkedvetlenednék később.

Szóval: miért?

  • Mivel bringám épp nincs (illetve akkor nem volt — most lett egy kölcsön teszkós, for the time being), a mozgásigényem meg időről időre felbuzog, kellett valami, mert a napi 2 km séta melóba közel sem elég.
  • Igen, reggelente megy a házikondi, többek között a Push Ups; viszont amióta ott elértem a napi 174-et, kicsit alábbhagyott a lelkesedés — szimplán azért, mert 174 fekvőtámasz egyszerűen sokáig tart, nincs ennyi időm reggel. Meg egyhangú is nagyon. Most tehát napi 40 és 100 között szoktam nyomni, ahogy épp jólesik, figyelve arra, hogy azért lehetőleg 2 lógós (40-es) nap ne essen be egymás után.
  • Van némi túlsúlyom. Ez nem közvetlenül zavar, mert amúgy meg vagyunk mi barátkozva, én meg a ZSÍR, és pl. kizárt dolog, hogy emiatt megvonjam magamtól az élet örömeit, mint a gégecsövön lovaglás meg a sajtos western whopper menü, vagy az ungherese pizza az Al Caponéból. (Bár az is igaz, hogy valamelyest diszciplinárisan tolom ezeket mostanában.)
  • Van ez az új elméletem (sejtésem) az erős önakaratról, amit most talán igazolok, vagy kihasználok, ki tudja. Első lépés: fekvőtámasz; második lépés: futás; harmadik lépés: profit, vagyis pl. megtanulok programozni végre rendesen.
Lényeg a lényeg: futok.
  • Edzésterv szerint (most az “első 5 kilométerem” megy, aztán majd valami más),
  • kétnaponta (a felsőtestes edzést pedig lefeleztem, és váltónapokon csinálom mindenképp, a többi meg lelkesedés meg idő kérdése),
  • hajnalban,
  • futócipőben (ilyenem is van, előtúrtam)
  • a Rózsadomb domborzatán.
Egyelőre ott tartok, hogy egy alkalommal mondjuk 2,5-2,7 kilit fedek (ami kb. 250-270 kcal; az már majdnem egy briós!), igaz, ennek egy része ugye séta, persze az is igaz, hogy viszont hegyes-völgyes (100 méter geológiai szintkülönbségen belül 134 méter szint föl is, le is). Figyelek arra, hogy az első etap lehetőleg sose legyen meredek (se föl, se le: a kettő ugyanolyan nehéz), és folyamatosan próbálok figyelni arra, hogy ne váljon “lötyögéssé” a futás (tehát összeszedett testalkattal próbálok menni), ez nem tudom mennyire sztenderd dolog.  Ja, és (self mantra!) igyekszem figyelni arra is, hogy bemelegítsek, nyújtsak — erre bringázás közben pl. sose figyeltem, az eredmény az oszlopszerűen beállt combok.
Szoftveroldalon (mert 2011-et írunk) Endomondo-val követem magam, és bár egyelőre nem találtam meg a tökéletes megoldást az időjelzésre, most egy folyamatosan visszaszámláló visszaszámláló app (Timer & Countdown) segítségével percenként csipogok magamnak egyet, a többit (hogy mennyi van még az etapból, és egyáltalán: hányadik etapnál tartok) fejben adminolom.
A felfedezések eddig:
  • Nagyon gyorsan jön a stamina, gondolom ez csak az első időkre igaz. Az első edzés és a harmadik között mintha kicseréltek volna.
  • Működik természetesen a mozgás endorfin, bár estére elmúlik a hatása.
  • Lejtőn fölfele futni jobb, mint lefele. (Bár régebben jobban bírtam.)
  • Nem a térdem és nem a bokám fáj, hanem a lábujjam, vélhetően a lefele futástól.
Itt tartok most, gondolom egy followup post úgy 2-3 hónap múlva befigyel majd.

Vitaminok, fogyas.

Eloszor is: mai adat  szerint 87-88 kilo vagyok. Vagyis pusztan azzal, hogy fegyelmezettebben vacsorazok, sikerult ledobni 7-8 kilot, ami kewl. Mintha ereznem is a konnyebbseget. Meg a heti 1 pizza+sor is belefert, nem kell rola feltetlenul lemondani.

Masreszt a napi szinten szedett mesterseges vitaminomat (Supradyn) kiegeszitettem azzal, hogy estenkent bedobok 1-2-3 gerezd fokhagymat. (With approval from Jul.) Elvileg mindenfele fasza elettani hatasai vannak, meglatom, hogy kozep-hosszutavon mire megyunk mi ketten. Tudtad, hogy candida ellen is jo?

Felkeszul: a gyumolcscentrifuga, es a napi x adag frissen facsart gyumolcsle.

Életem legdrágább szemüvege.

Az utóbbi 2 hétben kb. 2-3 naponta fellépő fejfájás végre elég motive volt ahhoz, hogy elmenjek szemüvegológushoz (avagy optikészhez) és megnézessem, hogy wtf.

A lényeg az, hogy öregszik a szemem és az eddigi dioptriák mellé most prizma és cilinder is bejött (ennél már csak a Kőröshegyi völgyhíd görbül hülyébben), hála a sok számítógépezésnek, stressznek, nemalvásnak, és a kialvatlanul stresszesen számítógépezésnek. Mindez életem (eddigi) legdrágább szemüvegét eredményezi, nem is mondom meg mennyibe kerül. (Sokba.) De remélhetőleg a fejfájásaim elmúlnak.

A vicc az, hogy mindezt a dioptriás bringás-síelős napszemüvegemen is alkalmazni kell, hogy értelme legyen (váltogatni prizmás és nem prizmás között nem nyerő), úgyhogy az még egy összeg lesz, ha a német Adidas központ megmondja, hogy ezzel a modellel pontosan mit lehet amúgy megcsinálni.

És persze ez nem javítja a szememet, csak kompenzál, hogy ne fájjon tőle a fejem. Evileg azonos életmód mellett szépen tovább romlik majd, úgyhogy némi módosítást kell vinni abba, ahogy a gépnyomást csinálom. Pl. igyekszem összegyűjteni a munkával kapcsatos gondolkodnivalókat, és azokat aktív bambulásban végiggondolni, mert az pihenteti a szemet. Aztán a telefonhasználatot, bármilyen okos is az Android, minimalizálni kell, mert kicsi képernyő, közel van, ergo még jobbak fárasztom ezeket a befele néző szemizmokat — ami persze nem azt jelenti, hogy visszaállok Motorola F3-ra, de azt biztosan, hogy itthon inkább netbook és asztali gép lesz használva, a telefon marad úti eszköznek, akkor nézek rá, amikor szükséges. Reggeli kávé netbookkal! És azt is minél messzebbről nézem.

És le kell állnom minden hülye orvosi vizsgálat leblogolásával… ja nem.

(Maga a keret egyébként szakítás az eddig nálam megszokottakkal.)

89,6 kg.

Tegnap laza ebéd utáni mért súlyom (alapján számított tömegem) 89,6 kg.

A kondim elég jó (teljesítményre tulajdonképpen bestest evar), de súlyfelesleg azért van. Szóval dolgozás van rajta, rajta, leszakadt a pajta. Aztán meglátjuk.