Napló zoo.

A hajnalit folytatandó…

Minden esemény előtt előjön ez az ellentét dolog. Kikerültünk (nagyon helyesen) az egyik legolvasottabb autósblogra: Élőben a városból cikk. Sejtem, hogy a kommentboxban parázs vita fog kialakulni.

Mosolygok (én mosolygok) a kettős mércén, amit itt látok: az autósókkal ki van szúrva mert be van akadva az egész város (skandallum), az evil önkormányzat mindenhova buszsávot fest (skandallum), pedig annyi lenne az egész, hogy ledózeroljuk a belvárost és húzunk egy autópályát a helyére. Nem tudom te hogy vagy vele, de nekem végigfut a hátamon a borzongás, ha elképzelem az Oktogont többszintes (!) kereszteződéssel, és ha már, akkor miért állnánk meg az Oktogonnál: csináljunk mindjárt a Blahára is, meg a Jászaira, meg lehetőleg az Astoriára is, meg az Andrássyra végig. Aztán majd integetünk az ott lakóknak reggelente.  Közlekedni lehet majd,  a szmog miatt ködlámpával (“ködzáró fény”), és lehetőleg csak Gödről Budaörsre, mert a város, na az lakhatatlan lesz.

A bécsi-svájci példa jó, élvezném, ha itt is lenne ennyi kultúra. (Etwas kultur muß sein!)

Tömeg, közlekedés. Rant-a-car.

(Igen, rant. Nem rent.)

Ilyenkor pár nappal az esemény előtt mindig elképedek, hogy embertársaim mennyire a saját szájuk íze szerint szeretik érzékelni a körülöttük leledző világot, a hozzájuk eljutó híreket. És ezután jön a már-már tipikusnak nevezhető gettósodás: miért ilyen hülyék a bringások, miért van szükség erre az egészre, gázosítsukel, tilcsukki, dögöjjönmeg. Faszom, people, open your fucking eyes! Meg your fucking brain, if applicable. Tömeg, közlekedés. Rant-a-car. részletei…