Még egy WiW-gondolat.

Még egy adalék a tegnapi gondolatfolyamhoz.

A WiW felhasználói szerződésére egy Ubi által forwardolt levélben hívta fel a figyelmemet egy elégedetlen felhasználó. A probléma, ugyebár, az, hogy a felhasználói szerződésben (ami egyben az adatkezelési nyilatkozat is) a Szolgáltató fenntartja magának a jogot, hogy előzetes értesítésed nélkül megváltoztatja azt. Innentől pedig tökmindegy, hogy mi van benne: hogy titokban tartják az adataidat, nem adják el harmadik félnek, stb. Akkor változtatják meg, amikor akarják.

Nos, ekkor játszottam a gondolattal, hogy kérek az adatvédelmi biztostól egy állásfoglalást, hogy akkor ezt így hogy, és akkor majd jól elmarasztalják a WiW-et, vagy tudomisén. A lépést nem tettem meg, egyrészt idő hiányában, másrészt pedig rájöttem valamire. Még egy WiW-gondolat. részletei…

M7.

Ezt szeretem, így. M7, reggeli fények, ritka forgalom, rakod neki a kényelmes 160-at, magnóban 17-es szinten Beatman&Ludmilla, és akkor vált a track a lemezen és te megborzongsz és érzed, hogy ez így most nagyon jó, 45 percen át.

Feledteti a másik 1 órát, amit aztán a budapesti dugóban töltesz.

WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok.

Az ember elmegy egy hétre és mire hazajön, mi minden történik a WiW-vel: lánclevél (most már a második, a hülye felhasználókak sose szakad vége), felvásárlás, ennek kapcsán privacy-para, meg “le a multikkal”-para.

A dolog pedig nem erről szól. Elmondom, mit tesz a lee az adott közlekedési helyzetben. WiW para. Sulykolok, hangsúlyozok. részletei…