What a week(end).

Kicsit az ív mögött vagyok ezzel, de akartam írni egy dologról, amivel 4 év itt-tartózkodás után idén szembesültünk először. Ez a valami a meivakantie helyett a

#pasvuuren

Hollandiában (azon belül is az északi tartományokban)  április 20-án kitört a meivakantie (igen, a jelentése “májusi vakáció”; igen, áprilisban van), 2 hét iskolai szünet. Tavaly ebben az időszakban mentünk Olaszországba 2 hétre, ahol aztán annyira szar idő volt, hogy a 2 hétből 1 hét lett. Most itthon maradtunk a 23-24 fokos gyönyörű kora nyárban (a Mediterráneum időjárását tekintve nem döntöttünk rosszul), gyerekek ponycamp-ben, meg királyszülinapoztunk, sa-töb-bi!

A ponycamp húsvét hétfőn kezdődött, valamint előtte el terveztünk menni valami outingra vasárnap. Nos, a vasárnapból nem lett semmi: reggel kilépve a lakásból azzal szembesültem, hogy valaki gumit éget. Belépve a twitterre aztán azzal szembesültem, hogy az a valaki az Németország és Hollandia keleti tartományai, a szél meg idefújta nekünk az egészet. What a week(end). részletei…

Húsvét hétfő, felejtő kedd.

Húsvét hétfő után felejtő kedd következik:

  • Én reggel bevittem Adélt az oviba, elfelejtvén (testületileg Jullal, egyébként), hogy ma nincs ovi — még csodálkoztam is milyen jó kevesen vannak, “de jó korán ideértünk”, mondtam.
  • Kollega Budaörsről bejött irodába, majd konstatálta, hogy a számítógépét, nos, azt otthon hagyta.
  • Én teljesen elfelejtettem, hogy kedd van (vs hétfő), és hogy ma mennek el a lakóink… Ha rajtam múlik, itt töltenek még egy napot.
  • Most pedig be kéne fejeznem egy processz split listát, de hát szívemre teszem a kezem, elég felejtős. Majd éjszaka. (Like that’s a thing these days.)