Élet-architektúra, 2. rész: alapelvek.

<< Előző (első) rész

Bevallom, az Élet-architektúra előző (első!) részében kicsit előreszaladtam — nagyjából a legizgalmasabb részénél csaptam bele a lecsóba, pedig a TOGAF szerint ez (mármint egy ilyen komponens katalógus) csak valahol később (Phase C, data architecture-nél) zajlik le rendesen.

Az előző rész végén is hinteltem már, most menjünk hát bele kicsit részletesebben a scope, és az alapelvek nem kevésbé izgalmas kérdésébe.

(Kis kitérő, hogy valós életből vett okot említsek ezeknek a fontosságára: amikor a minap átálltam Kolabra, nagyon gyorsan realizáltam, hogy hoppá, a chatem, nevezett Hangouts is Google, azt is weben használom, következésképpen valami Google szolgáltatásnak így is, úgy is nyitva kell lennie… Hümm-hümm, tisztán látható, hogy nem volt ez jól megalapozva, a chat is személyes adat, azzal is kezdenem kell valamit — kimondani hogy marad a Google-nél, vagy kimondani hogy implementálok egy saját Jabber servert… De egy lépést hátratéve: kimondani azt az alapelvet, ami mentén ezt, és a hasonló kérdéseket (mert biztosan lesznek még) meg tudom gyorsan, elfogulatlanul válaszolni!) Bővebben…

Áll a Mozilla SF Monument.

screenshot.31-01-2014 21.52.47

Még a Mozilla Summiton jelentette be a Mozilla, hogy (sok-sok közbenjárás hatására a San Francisco-i városvezetésnél) a Mozilla SF irodájánál felállíthatnak egy szobrot, amin az emlékezetes Firefox 1.0 New York Times-beli hirdetéshez hasonlóan emberek nevei lesznek — Mozillianok nevei, a mi neveink. (Mondom én, a jelenleg inaktív Mozillian… na de majd márciustól!…)

Nos, az emlékmű elkészült, február 4-én ünnepélyesen le is leplezik. Bővebben…

#365 IFTTT recipe off.

Magát a kis #365 projektemet elhagyni nem akarom (év eleje óta még csak egy napot felejtettem ki), de úgy látom, hogy a blogra kirakni, nos, nem volt jó ötlet, legalábbis nem ebben a formában. Kurvanagyok az Insta fotók, gyakorlatilag megeszik a főoldalt — és bár hoznak egy stabil napi forgalmat, nem vagyok biztos benne, hogy ez értékes. Inkább úgy gondolom, hogy akit neadj’ isten érdekelne pl. az Élet-architektúra projekt (és ne feledjük: itt már alsó hangon három emberről beszélünk!), azokat zavarja. (Engem zavarna.)

Szóval IFTTT recipe off, a #365 marad az Instagramon.

Jegyzetappgate.

Egy ideje már, hogy feltűnt: a Google, gondolván a felhasználókra, a Google Keep-et akksi benchmark funkcionalitással bővítette. (Gyanúm szerint egyébként egy Google Play Services frissítésen keresztül, because fuck you.) Ez praktikusan annyit jelent, hogy időnként (úgy napi kétszer, ha nem figyelsz) a Google Keep elszáll, wakelockot okoz, folyamatosan küldi a procit a telefonban — és kb. 5-6 óra alatt 100%-ról 0-ra degradálja az akkutöltést. Amikor kedden 3 óra alatt lement 54%-ra az akksim és emiatt aztán alig bírta ki hazáig, betelt a pohár és lehenteltem a telefonról az appot. (Persze nemodabuda, mert ez Google app én meg jelenleg stock, locked Androidon vagyok, szóval maradjunk annyiban hogy uninstall updates és disable app megvolt.)

Ez viszont érdekes problémát hagyott maga mögött: mi a pöcsöt fogok használni jegyzet appnak?

A Catch, a korábbi favorit, bezárt — ezért maradt akkor a Google Keep. Nekem meg igazából nem kell más, csak egy app ami weben is van, Androidon is van, egyszerű hozzáadni jegyzetet, bevásárlólistát. Todo-t nem kell kezelnie, egyáltalán nem kell bloatware-nek lennie. Nem árt, ha a webes verzió billentyűzetről is vezérelhető, á la Trello. És mindenek fölött: egyszerű használni.

És akkor ezzel szemben kb. van a sípolóseggű lovacskákat csapatokban felvonultató két piacvezető: a SpringPad és az EverNote, ahol a jelek szerint a jegyzetelés erősen másodlagos feature a sok haszontalan baromság között. És béna a webes felület, és nem vagyok meggyőződve az Android appokról sem.

E? – kérdem tanácstalanul, de nem minden reményt feladva.

Pete Steele vs. Carrie Mathison.

Még prágában, valami éjszakai záróprezi-készítés közben ütöttem el azzal a szabad agykapacitást, hogy (miután mostanában sok Type O Negative-ot hallgatok) Peter Steele utolsó interjúit nézegettem.

Nos tehát, tekintsük ezt az interjút, Peter Steele legutolsó interjúját:

Aztán tekintsük ezt, amit Carrie Mathison adott Saul-nak, amikor 1-2 napig nem kapta a gyógyszereit:

Most vagy az van, hogy Peter Steele nézte a Homeland-et, vagy Peter Steele (is) bipoláris (az volt), vagy Clare Danes nézte a fenti interjút vagy valami hasonlót, vagy ő is bipoláris, mindenesetre nem teljesen ugyanolyan a két ember?